Én


1955-ben születtem Borsod megyében, Sátoraljaujhelyen, de az általános iskolát már Baranyában kezdtem. A 8 osztályt hat helyen jártam. Szép éveket töltöttem a pécsi Leöwey gimnáziumban, ahonnan 2-es magatartás miatt eltanácsoltak.
Érettségit szülővárosomban tettem mivel a Dunántúlon egy gimnáziumba se vettek fel, mondván ilyenekből van nekik is elég. (Pedig én már akkor is egyedi voltam)
Ezután szakmát tanultam, mivel elsőre nem vettek fel az egyetemre. Apám akaratából tímár lettem.
 
Bejártam a fél világot, leginkább autostoppal. Utaztam elsőosztályon de többször két vagon között az ütközőn. Úsztam felfelé a Dunán uszállyal, lefelé egy fatörzsbe kapaszkodva. Hajóztam a Keleti-tengeren és kerestem pénzért vizihullát a Marosban (szerencsére nem én találtam meg). Egyszer pedig katonák zavartak ki Konstancából. Laktam nővérszállón Gottwaldowban, daliás időket töltöttem Varsóban és Wroclawban. Minden megtakarított pénzemet elnyelte Svájc.
Kedvenc városom Párizs de Volgográdba nem kivánkozok vissza. Láttam a Mona Lisat és a milói Vénuszt. Pizzát először Pisaban ettem és végignéztem a velencei karnevált. Sétáltam az isztambuli bazárban, csempésztem alkoholt Jugoszláviából, sóvárogva néztem az Idegenlégió dísszemléjét Nancyban. A kávémat Luxemburgból hozom.
Túléltem egy repülőbalesetet de kishíján egy vasvilla végzett velem amikor egy szalmakazalban aludtam.

Sok szerelmem volt, nekik egy külön business class van fenntartva a szívemben.
Alkoholt nem iszom, a dohányzásról sikerült leszoknom. Drogot sohasem próbáltam. Gyakran énekelek annak ellenére, hogy se hangom, se hallásom.

Legfontosabb emberi tulajdonságnak a pontosságot tartom. Nem járok templomba, de hiszek és bízom Istenben. Esténként így imádkozom: Add, hogy a Te akaratod legyen meg és ne az enyém...

1977-ben ismerkedtem meg a feleségemmel. Két fiúnk van. Kristóf földrajzot és szociológiát tanult a mainzi Johannes Gutenberg egyetemen, 2007 októberben diplomázott. Olivér érettségi után tímártanuló lett. 2004 nyarán a legjobb eredménnyel, tartományi győztesként, kitüntetéssel vizsgázott. Jelenleg családi vállalkozásunkat erősiti.

Szerencsére a fiúk az anyjuk természetét örökölték.

A közgazdasági egyetemet három év után eluntam. Voltam önálló tímár kisiparos, vásározó kereskedő, biztosítási ügynök, pilóta, segédoperatőr, vájár, robbantómester, csónakos, részvénytársasági igazgató, üzletkötő, segédmunkás, halász. Tanítottam gyerekeket általános iskolában. Sokféle dologgal foglalkoztam, végül mégiscsak a szakmámban maradtam. 1998-ban mestervizsgát tettem belőle. Négy olyan nyelv van amelyen hiába próbálnának eladni.
1991-óta élünk Németországban. Annak ellenére, hogy kétszer kiutasítottak bennünket, itt találtuk meg új hazánkat és megélhetésünket.

2000 február 17-én meghalt a főnököm. Az örökösöktől megvásároltam az 1846-ban alapított gyárat és a telken levő lakóházakat. Saját céget jegyeztettem be Gerberei Csendes GmbH néven. Tölgyfakéreggel, gödörben cserzett, rendkívül tartós és nagyon drága talpbőröket gyártunk, leginkább orthopéd célokra. A cserzési folyamat 6-18 hónapig tart. Úgy tudom, egész Európában nincs öt hasonló üzem. Annyira feledésbe merült ez az ősi technológia, hogy a helytörténeti múzeum és két TV társaság is forgatott már dokumentumfilmet nálunk. 2004 októbertől elkezdtünk szőrmét is gyártani. 2007-ben pedig  beinditottunk egy kis bőrdiszműves műhelyt, ahol táskákat, öveket készitünk.
Olyan gyakran járunk haza, amilyen gyakran csak tudunk. A legjobban útközben szeretek lenni.

Kedvenc dalom szövegét olvashatod itt. Alapjában én ilyen vagyok, mintha nekem írták volna:

Vándordal (Gentle on my Mind) (John Hartford-G. Dénes György)

Én lejártam lábam vad gizgazban
Bőrbakancsom térdig sáros már.
És a társam, egyetlen hű társam
Nem volt más, csak egy rossz hálózsák
Sűrün hemperegtem szalmán,
Éltem éhkoppon, zöld almán
Míg egy asszony megsajnált mint egy kutyát.
És jó szivvel, gyengéd szóval,
Pár szem krumplival meg sóval
És egy kancsó édes borral megkinált

Másnap reggel könnyű kedvvel
Messze jártam és a füttyöm vigan szállt.
Jött egy traktor s tülke akkor
Rámdudált, és én felhúzódzkodtam rá.
Az egy farmra vitt, hol birkát nyestem,
S néhány részeg este
Az a kedves emlék sokszor vissza járt,
Hogy egy asszony gyengéd szóval,
Pár szem krumplival meg sóval
És egy kancsó édes borral megkinált

Voltam csősz és matróz, kertész, erdész,
Börtönőr és börtöntöltelék.
Frakkban fényes házban jártam,
Szöktem létrán, mikor észrevett a férj.
Én már híd alatt is laktam,
Hálózsákom rég eladtam,
És a víz tükrén két szemem álmot lát
Azt a nőt ki gyengéd szóval,
Pár szem krumplival meg sóval
És egy kancsó édes borral megkinált

Gyűrött, züllött lett a képem
Durva öklöm sem úgy jár mint egykor rég
És a csapszékpultnál ütleg hull rám,
S a földön rámszámlált a csőcselék.
Akkor felderengett még az emlék.
Csak egy volt, aki jó volt énhozzám
Az a nő ki gyengéd szóval,
Pár szem krumplival meg sóval
És egy kancsó édes borral megkinált